A Londonban harmadik, Rióban második, 2017-ben világbajnok Osváth - akinek merev a jobb térde - három győzelemmel és egy vereséggel zárta a csoportkört, majd a negyeddöntőben 15-14-re verte Emanuele Lambertinit úgy, hogy az olasz már 10-4-re is vezetett ellene. Az elődöntőben az orosz Nyikita Nagajevvel könnyedén bánt el, majd a döntőben a kínai Szun Kanggal vívott, akit öt éve az elődöntőben legyőzött. Ezúttal azonban nem találta rajta a fogást, nem jöttek be az akciói, a gyors és pontos kínai magabiztos győzelmet aratott.
"Nagyon gyorsak a kínaiak, más sebességen dolgoznak, mint az európaiak, nagyon dinamikusan vívnak, nem hibáznak. Nehéz ezt a ritmust felvenni, kell egy csomó idő, hogy megszokjam, vagy sikerül, vagy nem" - mondta az MTI-nek, utalva egyben a kard egyénire is, melyben hetedik lett.
"Az olasszal szemben nem éreztem az ütemet, ahogy indulni fog, ahogy támad, és annyira furcsa volt az elején. Aztán a végén muszáj volt kockáztatni, többet mertem vállalni és ezzel egy kicsit megzavartam. Itt, a kínai ellen ez sem működött, cseréltem már három tőrt, mindent megpróbáltam, hogy egy kicsit megtörjem a lendületét, de nem lehetett kizökkenteni. El kell ismernem, hogy tényleg jobban vívott" - elemezte legnehezebb szombati asszóit.
"Öt éve ugyanez volt, de akkor egy picivel többet hibázott, és azt ki tudtam használni, olyan napom volt. A másik az, hogy Rióban kardban nyertem egy ezüstérmet, utána jött a tőr, az adott egy lendületet, hogy lazábban lehet vívni, már van érem. Most a kard egyéniben nem volt érmem, és az elmúlt napokon azért egy kicsit agyaltam. Megnyomja az ember lelkét a teher, hogy ha nem vívott úgy, ahogy kell és van még egy versenyszám, ahol muszáj teljesíteni, nem szabad hibázni. Mert éremért jöttem, ez volt a vágyam" - hangsúlyozta, hozzátéve ugyanakkor, hogy inkább elégedett, mint csalódott. "Ha reggel valaki azt mondja, hogy ezüstérmes leszek, azt mondtam volna szuper, a legjobb eredmény."
A Törekvés SE 36 éves vívója a magyar küldöttség negyedik érmét szerezte.
